Beszélgetés Vámos Józseffel

Beszélgetés anyukám nagybátyjával, Vámos Józseffel.
- Bertalan Kristóf: Bátyus, amikor a szüleimmel nyaraltam, pont arra esett  a Páneurópai
Piknik 25. évfordulója, emiatt a tv –n keresztül néztem az élő közvetítést. Már akkor kíváncsi
voltam rá, mivel nekem a piknik nem a  határáttörést juttatta eszembe. A tanév elején az
iskolában örömmel hallottam, hogy a témában vetélkedő indul. Beneveztünk egy 3 fős
csapattal. Amikor a pályázathoz anyagot kezdtem gyűjteni, anyu javasolta, hogy téged
kérdezzelek, mert te is szereted a történelmet és tudnál-e segíteni, mesélni, esetleg
interjúalanyokat javasolni. Aztán kiderült, hogy az ún. "vasfüggöny" témában szakavatott
vagy, hisz sorkatonaként 2 éven át ezt javítottad, mint  központi műszerész.
- Vámos József: Igen, ráhibáztál. 1976-78-ban a Soproni 48-as laktanyában voltam a híradó
század katonájaként jelzőműszerész. Az "SZ-100" elektromos jelzőrendszert javítottam egy
négyfős csoporttal, akiknek egy hivatásos katona volt a műhelyfőnöke. Ha kellett, akár
éjszaka is mentünk javítani.
-B.K.: Hol volt, milyen volt ez a berendezés?
-V.J.: 1965-71 között telepítették az oszták-magyar határ közelében, az addigi aknazár helyett
és 1989. májusáig üzemelt. Az államhatártól néhol 400 m, néhol több km távolságra húzódott,
mélységben, tehát honi terület felé. Humánusabb volt az aknazárnál, mert alacsony
feszültséggel működött, sérülést nem okozott. Minden határőrőrsnek volt egy szakasza,
központi vevőberendezéssel. Ide futottak be az elektromos kerítés jelei. A 4-5 km-es szakasz
szektorokra volt osztva, max. 20 db, kb. 200 m hosszú szektorokat kell érteni ezeken.  Ha
jelzés érkezett, megszólalt a duda az őrsön és a katonák oda rohantak "zárni", ahonnan a
jelzés érkezett.  Akkor jelzett, ha 2 szomszédos vezeték összeért, vagy elszakadt. 24 db
krómozott, rozsdamentes, párhuzamos drót alkotta a kerítést. Sajnos akkor is jelzett, ha
vaddisznó, szarvas ment neki, így sokszor futottak ki az őrs katonái feleslegesen, nemegyszer
éjszaka. Ott kellett a legjobban sietniük, ahol közel volt a jelzőkerítés az államhatártól. A
kerítésen belül kikövezett manőverút húzódott, ezen vitték ki "zárni" a katonákat, jelzés,
razzia esetén. Ez után pedig 5 m-es gereblyézett nyomsáv volt, amin látni lehetett a
határsértők lábnyomait. A környékbeli lakosság külön igazolvánnyal léphetett be a
határövezetbe, sötétedéskor haza kellett menniük.
-B.K.: Sopron környékén hol voltak őrsök?
-V.J.: Sopronkövesd, Nagycenk, Kópháza, Harka, Muck, Hermes, Fehér út, Ágfalva, Bécsi út,
Sopronpuszta, Fertőrákos...
Drága volt a fenntartása. Nem az elektromos működése, hanem a rozsdásodó drótok cseréje
volt drága. Képzeld el! 246 km drót 24 sorosan. Szorozz! És nyugati importdrót! Ez az
abszurd!
-B.K.: Milyen érzés volt hallani, hogy lebontják?
-V.J.: Őszintén? Vegyes. Mi jelzősök egyfajta elitkatonák voltunk, beavatottak, akik minden
körülmények között gondoskodtak a "rendszerről", szakmai kihívás volt. Ma is nosztalgiával
nézem a megmaradó manőverút darabokat. Kár volt beszántani  őket, tökéletesek lennének
határ menti kerékpárútnak. De tudtam, láttam katonaként is, hogy az NDK-s disszidensek
problémáját nem katonai-technikai eszközökkel kell megoldani. Akkor is 80%-a a
határsértőknek keletnémet volt. A kérdést nem a katonáknak, hanem a politikai vezetésnek
kell megoldani, társadalmi változásokkal! A Piknik már félhivatalos határnyitás volt, melyet
követett a szept. 11-i magyar kormánydöntés az összes keletnémet menekült kiengedéséről az
országból. De a Piknikről már ne engem kérdezz! Én csak a rengeteg Wartburgról, Trabantról
tudok beszélni, amik szegélyezték a nyugati határvidék útjait, árokpartjait. Gazdáik ezzel
közelítették meg a határt, majd gyalog mentek át a májustól csak tessék -lássék őrzött
"éleshatáron", mivel a "vasfüggöny" már akkor nem létezett. Élelmes magyarjaink
előszeretettel bontották szét az elhagyott kocsikat, sefteltek a bontott alkatrészekkel, sőt a
"feketén" bontott kerítésdróttal.
Javasolnám, hogy beszélj Magas László szervezővel a Piknik hiteles szemtanújával, te Laci
bácsiként ismered is és Bella Árpád alezredessel, aki a "Piknikes áttörés" idején a
határszakasz parancsnoka volt. Őt ismerem és ha akarod összehozom az interjút.
-B.K.: Bátyus! Kösz a beszélgetést, a tanácsaidat! Kérlek, beszélj alezredes úrral!
-V.J.: Nagyon szívesen.

A beszélgetés letölthető pdf formátumban: Beszélgetés Vámos Józseffel.pdf (209751)