Ismeretlen újságíró tudósítása

Páneurópai piknik
Az egyik újságíró  szövegét olvashatjuk,  sajnos a nevét nem árulta el,  csak annyit
kért,  hogy hozzuk nyilvánosságra a  szöveget,  melyből sok  minden  kiderülhet a
Páneurópai Piknikkel kapcsolatban.
A  vasfüggöny  közelébe  se  mehettünk.  Mindenki  tudta,  hogy  létezik,  de  egyfajta
fantomként élt az emberek fejében. Néha egy pillanatra láthattuk, például a vonatból.
Sokszor  utaztam  rokonokhoz  Szombathelyre.  A  vonat  egy-két  helyen,  mondjuk,
Nagycenknél közel haladt el a Vasfüggönyhöz. Olyankor a mozdonyvezető gyorsított.
Ez ki volt neki adva, hogy  senki ne próbáljon leugrani. Kőszeg felé az országúthoz
közel is lehetett látni egy darabot belőle, de ott nagyon figyeltek a határőrök.   Minden
horrorisztikus volt,  mintha egyenesen a halálba mennénk  és csak várjuk,  hogy mikor
lesz már vége az egésznek.
Hogy  mi  is  volt  a  vasfüggöny?  Az  úgynevezett „SZ-100” típusú,  246  km  hosszú
jelzőberendezést a Politikai Bizottság 1965. májusi döntése alapján építették ki 1965
és  1971  között.  Az  1949-ben,  közvetlenül  az  osztrák  határ  mentén  felhúzott,
aknamezőkkel körbevett szögesdrótrendszert váltotta fel. Rengeteg gond volt vele.
A bontásba olyan gyorsan beletanultak a katonák, hogy szeptember végére, októberre
a  Vasfüggöny  eltűnt.  Mi  is  csak  azért  találtunk  egy  hosszabb  szakaszt
Sopronpusztánál,  mert  a  Soproni  Állami  Gazdaság  vadasparkot  akart  létesíteni,  és
kérésükre  egy  helyen  a  katonák  meghagyták  a  szögesdrótot.  Aminek  aztán  1989 .
augusztus  19-én  lába  kelt.  A  majd  húszezer  látogató  nem  csupán  apró  darabokat
vágott ki belőle emlékül. Sokan a drótkerítés anyagát tekercsben vitték haza autójuk
tetején. Jó néhány hobbikert ezzel van Sopronban bekerítve.
Egy  nappal  a  vasfüggöny  lebontásáról  értesültem,  és  nagy  öröm  támadt.  Másnap,
amikor a helyszínre érkeztem és láttam,  hogy kezdik bontani a kerítést,  akkor én is
becsatlakoztam  és  emlékül  elvittem  egy  drótot  emlékül.  Mindennap  rápillantok  a
drótra  és eszembe jut,  hogy milyen szép nap volt az a nap,  és hogy mi volt ezelőtt 25
évvel.

Letölthető pdf formátumban: Ismeretlen újságíró tudósítása.pdf (168006)